A sikerhez vezető út 7 pontban:

1. Magzati kor

Az élet kezdete a magzatvízben a gyermek számára könnyített, hiszen all-inclusive, összkomfortos szolgáltató rendszer áll a rendelkezésére, és bizony hosszú hónapokon át készül a gravitáció erejével való találkozásra.

Fontos, hogy a gravitáció-mentes időszak legyen aktív és mozgással teli, hogy odabent a védett környezetben (magzatvíz) lubickolva az idegrendszer tökéletesen megérjen arra, hogy találkozzon végül a gravitációval!

2. Születés után 

A születés utáni legnehezebb és legfontosabb lépés a fej megemelése hason, ami egyben nagy belépő a következő sikeres fejlődési szakaszokba. Ugyanis a gravitáció ellen tartani a baba testének 2/3–át, a nagy kerek cuki fejét, nem olyan könnyű feladat, de ennek a stabil MEGTARTÁSNAK mégis óriási jelentősége van a jövőre nézve.

3. Gördülés, kúszás, mászás

Sorrendben következik a gördülés, kúszás, mászás, ahol a gyermek feltolja magát, küzdve a szívó gravitációval, és ezt heteken át megerősödve gyakorolja. A felsoroltak közül a mászásnak van a legnagyobb jelentősége, mert itt már a karok és a lábak erejét is használja, természetesen a törzsizmok mellett.

 4. Felegyenesedés, járás

Ezután jön a felegyenesedés és a járás csodája, amibe nem szabad belenyúlni külső erővel, mint például a járókomp vagy a jártatás felnőtt segítségével. Várni kell nyugodtan addig, amíg annyira megerősödik az izomzat és az idegrendszer, hogy erre önállóan és könnyedén képes legyen, a teljes talp gördülő letételével.

 
5. Az óvodai évek

A következő sarkalatos pont az óvodában töltött néhány év. Mindannyian ismerjük a csoportszobák kihagyhatatlan kellékét, a bizonyos kisszéket. Amennyire aranyos és hasznos, legalább annyira káros is lehet akkor, ha túl sok ülést követelnek meg rajta. Sajnos ugyanis egyre több óvodai estet hallok, ahol a kedvenc vezényszó az, hogy „ül le és rajzolj” vagy „ülj le és játssz”! Mi tehát az, ami a fő segítség lenne? Természetesen a sok-sok mozgás, lógás, mászás, bordásfal és fáramászás, lovaglás, úszás, talajon lévő mozgások váltakoztatása és persze a jóga. De semmiképpen sem a kisszéken való ülés….

6. Iskoláskor

Majd pedig jön az iskola, ami minimum 12 év széken ülve és az asztalon „feküdve”, ahol maga a bútor lesz az, ami elveszi az egyén küzdését a gravitáció ellen! Itt van tehát elásva a lényeg, amit jó lenne mihamarabb felismerni, és tenni ellene. A gyerekek egészségmegőrzésében, mozgásfejlesztésében és értelmi fejlődésében óriási jelentősége lenne annak, ha tanóra közben is mozognának, vagy ha kell, mozgással egybekötve folyna az oktatás, mert ettől lenne igazán motivált és aktív a gyermek, ettől lenne olyan vérkeringése, olyan impulzus az agyában, amitől jobban tudna figyelni az órán! A mozgás hatalom!

7. A MEGOLDÁS

Mindannyian tudjuk, hogy a magyar nép lovas nép volt! És mi ennek az óriási jelentősége? Hogy ennek a régmúlt életnek az emlékei még mindig elevenen élnek a kollektív memóriánkban, például a mondókáinkban (pl.: hóc-hóc katona) és lovacskás játékainkban. Szülőként ki ne ereszkedett volna négykézlábra, hogy a csemeték a hátára felkapaszkodva élvezhessék a valaha volt legtermészetesebb dolgot, a lovaglást. A lovas-nomád időkben a gyermekeket már egészen kiskoruktól kezdve lóra ültették, szinte azt lehet mondani, hogy szó szerint a lovon ringatózva nőttek fel. Tulajdonképpen ezt ismerték fel a lovasterápiában is, és ezért alkalmazzák a módszert egyre szélesebb körben. Sajnos mivel nem engedhetjük meg magunknak, hogy minden ház udvarán ló legyen, így olyan módszerek rendszeres alkalmazásával is fejleszthetjük gyermekünket, mint pl. a gyermekjóga.

Mit csinálunk ugyanis, amikor mozgunk, lovagolunk vagy jógázunk?  Nem mást, mint hogy a gravitáció ellen küzdünk.

Amelyik gyermeknek sok lehetősége van küzdeni naponta több alkalommal is a gravitáció ellen, az sokkal sikeresebb és boldogabb lesz!

Ráadásul mozgás közben különböző felületekkel érintkezünk, így a bőr érzékelés stimulálódik, továbbá boldogsághormon is termelődik. Ezek összessége is okozza a boldogságot mozgás közben.

Mozgásra fel mindenkinek!

Szerző: Csíki Mariann

A szerkesztésért köszönet Tóth Boglárkának